negyedik fejezet
Ahelyett hogy hazavitette volna magát – ahol Caroline már biztosan várta, hogy beszámoljon a fejleményekről – , Mia inkább kiszállt a West 81. utcánál, kétsaroknyira a West 83.-on álló pékségtől. Volt itt egy kis park, amely nem volt túlzottan zsúfolt a délelőtti órákban.
Csak néhány járókelő, pár nevelőnő és óvodáskorú kisgyerek volt a környéken.
A szerződés a táskájában lapult, és az oldalához szorította, miközben a játszótértől legmesszebb eső üres padhoz igyekezett, hogy távol a gyerekzsivajtól egy kis nyugalmat találjon.
Délre be kellett érnie a munkába, de érezte, hogy időbe telik majd, mire megemészti, amit elolvasni készült. Egész idő alatt visszhangzott a gondolataiban Gabe felszólítása, hogy mondjon fel, és dolgozzon neki.
Tényleg nem akart hosszú távon a pékségben dolgozni.
Nyilvánvalóan nem is ez volt az az állás, amiért megérte Jace-nek taníttatni őt. De kedvelte a tulajdonos házaspárt. Kedvesek voltak hozzá.
Már korábban is gyakran járt be az üzletbe, és összebarátkozott velük, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, nincs-e szükségük kisegítőre. Így időt nyerhetett, míg kitalálja, hogyan tovább, de jó érzéssel töltötte el az is, hogy már nem függött teljes mértékben Jace-től. Bátyja így is épp eleget tett érte, nem akart továbbra is belőle élni. Leült a padra, és körülnézett, hogy ellenőrizze, nincs-e valaki a közelben, aki láthatná, mit olvas. Aztán előhúzta a szerződést a táskájából, és idegesen átlapozta az első oldalt, hogy a tartalomhoz érjen.
Szeme elkerekedett, ahogy kíváncsisággal vegyes hitetlenkedéssel elmerült a szövegben.
Gabe nem túlzott, amikor azt mondta, hogy birtokolni akarja, és hogy szó szerint a tulajdona lenne. Ha aláírja a szerződést, és létrejön köztük a munkaviszony, azzal kizárólagos jogokat biztosít neki.
A szerződés kikötötte, hogy minden időben Gabe rendelkezésére kell állnia. Ha úgy kívánja, el kell kísérnie az üzleti útjaira is. A munkaidejét is ő szabja meg, és ezalatt semmi mással nem foglalkozhat, csak vele.
Jó ég, még a szexre is
pontos szabályok vonatkoztak! Mia kipirulva, zavartan nézett fel, attól tartva,
hogy valaki figyeli, és pontosan tudja, mit olvas. Márpedig biztos akart lenni
abban, hogy senki sincs elég közel ahhoz, hogy lássa, mi állt a papíron.Ha aláírja a szerződést, nem csak az ágyban engedi át az irányítást Gabe-nek, hanem kapcsolatuk minden területén. Minden döntést ő fog meghozni, neki pedig teljesítenie kell valamennyi óhaját.
A leginkább zavarba ejtő az volt, hogy míg a szerződés apróságokra is részletesen kitért, azt teljes homály fedte, hogy neki pontosan mi lesz a dolga. Minden bekezdés lényegében csak arról szólt, hogy meg kell adnia Gabe-nek mindent, amit akart, amikor és ahogyan akarta.
Cserébe Gabe biztosítja, hogy valamennyi fizikai és anyagi szükségletét kielégíti. Szó sem esett érzelmi szükségletekről. Az nem Gabe stílusa lett volna. Elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, egyáltalán nem bízott a nőkben. A szerződésben csakis szexuális kapcsolatról volt szó, meg valami viszonyféleségről kettejük közt. De semmi intimitás.
Semmi érzelem.
Gabe-nek jogában állt bármikor felmondani a szerződést, nem csak abban az esetben, ha Mia megszegné valamelyik pontját. A szöveg tárgyilagos és személytelen volt, mint egy átlagos munkaszerződés.
Pedig Mia úgy vette ki belőle, hogy az ajánlat valójában két pozícióra szólt: személyi asszisztens és szerető. Avagy saját tulajdonú szexuális élményközpont.
Az asszisztensi munka csak ürügy volt, hogy Gabe korlátlan hatalommal rendelkezzen fölötte. Nem csupán azt akarta, hogy folyamatosan mellette legyen a munkaidő alatt, de még az irodán kívül is ő akarta megszabni, mit csináljon.
Tanácstalanul ráncolta a homlokát, amikor az utolsó oldalhoz ért.
Alaposan átolvasta a szerződést, amely másról sem szólt, mint hogy ő minden jogáról lemond, és Gabe az élete valamennyi területét irányítani fogja. De semmi konkrétum! Mégis mit jelentsen ez az egész? Mire számítson?
Vajon Gabe kikötözi az íróasztalához, és félóránként megbassza?
Vagy le kell szopnia konferenciabeszélgetés közben? Az egyetlen konkrét utalás a szexszel kapcsolatos rendelkezések között ez volt: „ha a megbízó úgy kívánja, az aktus során kötözésre, büntetésre, és más, fájdalommal járó szexuális játékra is sor kerülhet”.
Miának fogalma sem volt arról, mit jelenthetnek ezek, noha nem most jött le a falvédőről, ha a szexről volt szó. Már nem volt szűz, és korábban több barátja is volt. De ezek egytől egyig hagyományos kapcsolatok voltak, és ez megfelelt neki. Sosem vágyott rá, hogy merészebb dolgokat is kipróbáljon.
Ez neki már pornográfia volt, ráadásul még idétlenebbé tette a helyzetet, hogy egy szerződést kell aláírnia arról, hogy lemond a teste fölötti jogairól.
Minél tovább ült ott, és minél tovább olvasott, annál feszültebb lett.
Elolvasott egy újabb bekezdést, amely arról szólt, hogy tökéletesen tisztában kell lennie azzal, mit ír alá, és vállalja, hogy nem tünteti fel hamis színben a kapcsolatukat semmilyen harmadik fél előtt, ideértve a média képviselőit is.
Basszus! Mégis mit képzel róla Gabe? Hogy elmegy a Jó reggelt, Amerikai talkshow-ba, és telekürtöli a világot azzal, hogy ő Gabe Hamilton szexmacája?
A következő bekezdésnél még jobban elkerekedett a szeme.
Fel kell keresnie Gabe orvosát, aki majd kérdéseket tesz fel neki, és elvégez rajta néhány vizsgálatot, hogy mindkét félről kétséget kizáróan igazolhassa, hogy teljesen egészségesek és nemi betegségektől mentesek. Továbbá fogamzásgátlót kell szednie, óvszert csak abban az esetben használhat, ha a megbízó utasítására harmadik személlyel létesít szexuális kapcsolatot.
Ölébe ejtette a szerződést, a meghökkenéstől tátva maradt a szája. Ez meg mi a halált jelentsen? Ki kell elégítenie bárkit, akire csak Gabe rábök? Forgott vele a világ, miközben ezt elképzelte. Okkal kételkedett abban, hogy elbír-e egy ilyen férfival. Annyira nem voltak egy szinten, hogy az már fájt. A felét sem értette annak, amiről a szerződés szólt.
Aztán eszébe jutott Gabe megjegyzése, hogy türelmes lesz vele, és segít neki, hogy megértse, mit vár el tőle. Majdnem felnevetett kínjában.
Ehhez az extrém kaland-túrához valóban elkélne egy főállású idegenvezető. Majd később a neten is rákeres azokra a bizonyos kifejezésekre, mert legtöbbjükről elképzelése sem volt, mit takar.
Remegett a keze, ahogy újra felemelte a szerződést, és elolvasta az utolsó oldalt. Ez kész agyrém! A legőrületesebb az volt, hogy nem tépte azonnal miszlikbe a papírt, hogy aztán közölje Gabe-bel, hová is dugja a szerződését.
Talán máris alkudozott magával, hogy aláírja?
Keveredett benne a döbbenet és a csodálkozás. Egy része azonban tudni akarta, mennyire romlott Gabe. A szerződés alapján valóban rendhagyó volt az ízlése.
Halványan emlékezett még a válása körüli botrányra, de ez évekkel ezelőtt történt, amikor ő még szinte kamasz volt. Tudta, hogy durva dolgok történtek vele, amelyek azóta is kihatottak a nőkhöz fűződő viszonyára, de vajon ilyen kapcsolata volt Lisával is? Talán ekkor égette meg magát? Normális embernek eszébe nem jutna, hogy egy viszony valamennyi részletét ilyen akkurátusan szabályozza.
Aztán azokra a nőkre gondolt, akikkel Gabe azóta együtt volt. Nem mintha bármelyikükkel is találkozott volna, de hallott ezt-azt Jace-től és Ashtől. Ha már a kapcsolatuk legelején az orra alá tolt egy szerződést, akkor nagy valószínűséggel valamennyi barátnője esetében így tett.
Ettől keserű lett a szája íze. Nem azt remélte, hogy Gabe vele majd másképp bánik, mint az elődeivel, de szerette volna azt hinni, hogy különleges, vagy legalábbis más számára, mint az összes többi nő, akivel lefeküdt előtte.
De jobb, hogy őszinte volt hozzá, mintha félrevezette volna. Így legalább már pontosan tudta, hányadán állnak. Azt is megértette, hogy Gabe azt akarja, ne vakon menjen bele a viszonyukba. Nos, miután a szerződést elolvasta, kizárt dolog volt, hogy valaha is még vakon csináljon vele bármit.
Ránézett az órájára. Még épp annyi ideje volt, hogy beérjen a pékségbe délig, összehajtotta a szerződést, visszadugta a táskájába, és elindult a La Patisserie felé.
Útközben elővette a mobilját. Meg sem lepődött azon, hogy Caroline már fél tucat üzenetet küldött neki nagyjából ugyanazzal a szöveggel:
kinyírja, ha nem mesél el mindent arról, hogy ment a találkozó.
Mégis mi a fenét meséljen? Ha megírná neki, hogy „Gabe azt akarja, legyek a szexuális Disneylandje”, az nem fedné tökéletesen a valóságot, bár Carót biztosan felvillanyozná. Jesszus, mi lenne, ha a bátyja megtudná… Mélyen beszívta a levegőt. Jace bizony jókora gubanc volt.
Kifordulna önmagából, ha ez kiderülne. Erre biztosan Gabe is gondolt.
Vagy mégse?
Jace sosem tudhat erről. Tönkretenné a barátságukat Gabe-bel, és valószínűleg a vállalatot is. Ráadásul sosem értené meg, ő hogyan mehetett bele ebbe, ami még kettőjük közé is állna.
Ilyesmiken morfondírozott, hiszen számba kellett vennie a lehetséges bonyodalmakat. Elment az esze?
Hanyatt-homlok menekülnie kellett volna, mégsem tette…
Tíz perccel dél előtt benyitott a La Patisserie ajtaján. Az ismerős csengettyű megszólalt, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és köszönt Louisának és Gregnek, a tulajdonosoknak.
– Helló, Mia – üdvözölte Louisa a pult mögül.
Mia intett, majd rögtön a hátsó helyiségbe sietett, hogy felvegye a kötényét és a sapkáját. Nevetséges micisapka volt, és bénán érezte magát benne, de főnökei ragaszkodtak hozzá, hogy minden alkalmazott ezt viselje.
Amikor visszament az üzletbe, Louisa odahívta magához.
– Ma én fogok kiszolgálni a pultnál, Greg pedig hátul marad sütni, mert egy nagy megrendelésünk van mára. Megtennéd, hogy kiszolgálsz az asztaloknál?
– Hát persze – felelte Mia.
Az icipici pékségben csupán öt asztal volt. Többnyire elvitelre kérték a kávét, a croissant-t és az ínycsiklandó péksüteményeket, de akadt néhány törzsvendég, akik szerettek ebédidőben az asztaloknál üldögélve enni. A pékség előtt volt még négy asztal, de ezek önkiszolgálók voltak, nem kellett kimennie hozzájuk.
– Ettél ma már? – tudakolta Louisa.
Mia rámosolygott. Louisa állandóan aggódott, hogy nem eszik rendesen, ezért folyton tukmálta belé az ételt.
– Reggeliztem otthon. Majd eszem pár falatot, mielőtt hazamegyek.
– Jól van. De
feltétlenül próbáld ki Greg új szendvicsét! Kíváncsi a
véleményedre. Ma meg fogja kóstoltatni néhány vendéggel is, hogy ízlik-e nekik.
Szeretné felvenni az étlapra.Mia bólintott, majd elindult az egyik asztal felé, amelyhez épp leült egy párocska.
A következő egy órában túlságosan is elfoglalt volt ahhoz, hogy kizárólag Gabe-bel foglalkozzon, de így is folyton ő járt az eszében.
Szétszórt volt, és felcserélt két rendelést, ami ritkán fordult elő vele.
Louisa aggódó pillantásokat vetett feléje, ő pedig buzgón sürgött- forgott, nehogy az idős hölgy aggassza magát, vagy ami még rosszabb, elkezdje faggatni, hogy mi baja.
Kettőkor az ebédidő lassan a végéhez közeledett, és az üzlet már nem volt zsúfolásig tele vevőkkel. Mia épp kávészünetet akart tartani, amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Gabe.
A meglepetéstől összeakadt a lába, és csaknem hasra esett. Gabe odaugrott hozzá, és elkapta. Szorosan tartotta a karjában, még azután is, hogy visszanyerte az egyensúlyát. Mia arca lángolt zavarában, és ijedten pillantott körbe, hogy látta-e még más is az ügyetlenségét.
– Jól vagy? – kérdezte Gabe halkan.
– Igen – nyögte ki.
– Te meg mit keresel itt?
Gabe egy laza félmosollyal felelt.
– Azért jöttem, hogy lássalak. Mi másért?
– Mert jó a kávénk?
Gabe elindult a sarokban álló asztal felé, de nem engedte el a karját.
– Gabe, nekem dolgoznom kell – sziszegte Mia.
– Felveheted a rendelésem – válaszolta Gabe, miközben leült.
Mia idegesen kifújta a levegőt.
– Nem fogsz itt enni, ezt te is tudod!
Nem tudlak elképzelni egy ilyen helyen.
Gabe felvonta a szemöldökét.
– Azt akarod mondani, hogy sznob vagyok?
– Csupán megállapítottam egy tényt.
Gabe felemelte az étlapot, megnézte, majd újra letette.
– Kávét és croissant-t.
Mia a fejét ingatva ment hátra a pult mögé, hogy kihozza a rendelést.
Szerencsére Louisa épp hátrament Greghez, és nem látta, ahogy megbotlott. Nem akart magyarázkodni, hogy ki ez a férfi, akinek a karjában landolt.
Megvárta, míg elállt a keze remegése, mielőtt felemelte a kávéscsészét, majd kivitte a croissant-nal együtt, és letette Gabe elé az asztalra. Mikor fordult volna, hogy elmenjen, Gabe megint megragadta a karját.
– Ülj le egy pillanatra! Senki sincs az üzletben.
– Nem ülhetek le csak úgy, Gabe!
– Sosem tarthatsz pár perc szünetet?
Mia azt akarta mondani, hogy épp ez volt a terve, aztán leesett neki, hogy Gabe valószínűleg addig várt kint, míg kiürül az üzlet, hogy kettesben maradhasson vele.
Sóhajtott, majd leült a férfival szemben, cs kérdőn nézett rá.
– Miért vagy itt? Azt mondtad, hétfőig gondolkodhatok.
– Látni akartam, mivel kell felvennem a versenyt – Gabe lesajnálón körülnézett, aztán újra Miához fordult.
– Valóban ezt akarod? Itt akarsz maradni?
Mia egy pillantást vetett a pult felé, hogy meggyőződjön róla, Louisa és Greg nincs a láthatáron, majd újra Gabe-re nézett. A lába remegett az asztal alatt.
– Sok minden van… abban a szerződésben… amit át kell gondolom – felelte, és lesütötte a szemét. Képtelen volt állni a férfi tekintetét.
– Tehát már elolvastad.
– Csak átfutottam – füllentette. Próbált lazának, magabiztosnak tűnni, mintha naponta kapna ilyen ajánlatokat.
– Este majd alaposabban átolvasom.
– Helyes. Azt akarom, hogy biztos légy a döntésedben.
Gabe áthajolt az asztalon, és megfogta a csuklóját, amitől Mia pulzusa az egekbe szökött. Libabőrös lett a férfi egyetlen érintésétől.
– Mondj fel – mondta Gabe olyan halkan, hogy kettőjükön kívül senki sem hallhatta volna.
– Tudod, hogy nem itt lenne a helyed. Sokkal komolyabb lehetőséget kínálok.
– Számomra vagy számodra?
– Mindketten jól járnánk.
– Nem hagyhatom itt őket csak úgy, ez nem lenne helyes! – szabadkozott Mia.
– Gondoskodom róla, hogy kapjanak egy másik kisegítőt, míg nem találnak valakit a helyedre. Sokan keresnek állást, Mia. Millerék már rég felvehettek volna valakit, csak téged nem akarnak elengedni, örülnek, ha addig maradsz, amíg csak tudsz.
Mia zavartan hátrasimította a haját.
– Majd meggondolom.
Gabe újra elmosolyodott, szeme most melegen csillogott. Magához húzta Miát, felemelte az állát, és megcsókolta. Szenvedélyesen, kéjsóváran habzsolta az ajkát. Mia nem mozdult, nem is húzódott el.
Finoman ellentartott a nyomásnak, miközben a férfi szája egyre éhesebben tapadt rá.
Gabe a nyelvével bebarangolta a száját, majd megnyalta az alsó ajkát, aztán a foga közé vette, és finoman megszívta.
– Gondold meg, Mia – suttogta.
– Várom a döntésed. Ezután elengedte, és szó nélkül kisétált az üzletből. Mia még jóval azután is az utcát bámulta, hogy Gabe kocsija eltűnt szeme elől. Ajka bizsergett a csóktól. Még mindig érezte magán a férfi illatát és az ízét.
Felriadt az álmodozásból, amikor megszólalt az ajtó fölötti csengettyű, és belépett egy új vendég. Gyorsan leszedte az asztalról a félig megivott kávét és a croissant-t, amelyhez Gabe hozzá sem nyúlt.
Szerencsére már közelgett a munkaideje vége. Csak néhány órát dolgozott naponta, főleg ebédidőben, és néha szombat-vasárnap reggel is, ha szükség volt rá.
Óriási volt a zűrzavar a fejében, miközben hátrament, hogy levegye a kötényt és a sapkát. Greg épp a sütéssel volt elfoglalva, Louisa pedig ott állt mellette. Mia egy hosszú percig álldogált az ajtóban, mire Greg észrevette, és felnézett rá.
– Van valami baj, Mia?
Mia nagy levegőt vett, és lassan kifújta.
– Mondanom kell valamit neked és Louisának.